Állatkert és egyéb kalandok

Attól tartok erőteljes lemaradásban vagyok az elmúlt pár nap eseményeivel kapcsolatban.
Nos a héten nem történt különösebb izgalom, szerdán jót vacsiztunk Klárival, csütörtökön és pénteken pedig itthon voltunk este, Esther főzőtt én meg küztöttem a technológiával. Ez alatt azt kell érteni, hogy lejárt Esther domaineve, de az e-mailszolgáltatása is, úgyhogy ezeket át kellett vinni máshoz, de közben azt akarta, hogy a gmaillel tudja használni a domainnevét és persze mindez a telefonjával is szinkronizáljon. Nem nagy kaland, ha az ember ráveszi a koponyányi manót, hogy a Für Elies-t dúdolva polirozza fényesre a fűzfán fütyülős rézangyalt már-már a célegyenesbe van.
Szombat délután viszont voltunk állatkertben és végre találkoztam kengurukkal. Itt van számos kép, egy párat meg a blogra is felteszek szemelvénynek (Meg Marci - kenguru, AA - koala és Manka - wombat kedvéért.)

Az bácsitól a wombattal egyébként azt is megtudtuk, hogy ez a példány az egyik kolléga gondozásában nőtt fel, az irodában rohangált fel alá. A probléma csak az volt, hogy nem nagyon tudott fékezni a parkettán, és a nagy rohangálásban általában valakinek a bokájára felkenődve végezte. Amit a wombat ugyan nem bánt, a boka viszont igen, mert meglepően kemény feje van. Aztán amikor kinőtt a foga, játékosan harapdálni kezdte az emberek achilles-ét, merő jóindulatból persze.
Az állatkertben egyébként az is kiderült, hogy én egy közepes méretű medve vagyok:

Jobbra valami kisebb rokon látható, balra pedig egy grizly nem igazán, de a 2,8 méterével még a válláig se érek.