En a kosztos

Ma (tortenelmunk soran messze nem elosszor) ismet Zsuzsara es Peterre jutott a nagy, amde halas feladat, hogy taplaljanak. (Bar mar zsenge ifju koromban is azzal kuldtek haza Ausztraliabol a szuleimhez ket honap tapasztalatgyujtes utan, hogy inkabb ruhaznanak mint etetnenek, ujra es ujra ebbe a csapdaba esnek - szerencsemre.)
Ebedre ugyanis Zsuzsa altal hazilag keszitett barackos gombocokat ettem - amik nem meglepo modon egeszen zsenialisak voltak, este pedig elmentunk vacsorazni, hogy megunnepeljunk mindenfele jo hireket, amik Zsuzsa cege felol szallingoznak a heten. Hosszas es bonyodalmas procedura utan egy japan etteremben kotottunk ki. A kivalasztas azert bonyolult, mert mindenki igyekszik nagyon kedvesen tekintettel lenni arra, hogy a japan nem igazan nekem valo, en meg igyekszem tekintettel lenni arra, hogy rajtam kivul mindenki imadja. Igy az udvariassagi korokben oda-vissza verjuk a 16. szazadi spanyol udvart... ketszer. Na mindegy, lenyeg az, hogy nagyon finom japan volt, ismet megallapitottam, hogy ha a sashimi csak negyed olyan jo lenne, mint ahogy kinez, biztos imadnam. Viszont a wagyu marha meg mindig nagyon finom dolog, a tobbiek meg boldogak voltak a minden fele halakkal. Kinek a pap, ...