Bár ez kicsit talán a "ez több infó mint amennyit szerettem volna tudni" kategória, de bevallom töredelmesen, hogy ebéd után a wc-n (is) szoktam blogot olvasni. A dolog elég praktikus, ugye egy munkahelyen az ember mégse csaphatja a hóna alá feltűnés nélkül a 150 oldalas Sydney Morning Herald-ot, ellentétben a telefonommal ugye, amit becsúsztatok a zsebembe oszt jól van. Csak arra kell figyelni, hogy ne a hármas fülkébe menjek, mert ott nincs térerő.
Szépen be is suhantam az egyesbe, a kettesben meg békésen ücsörgött valami delikvens, ez a kandikáló lábakból ugye világosan kiderül. Nade arra nem számitottam, hogy Zsófi ma ilyen nagyot alkot a Hünyők-ön, és én hangosan fogok vinnyogni. Az első felnyeritést követően a kettesben kandikáló lábak némileg összerezzentek. Ekkor persze leesett, hogy ez igy érdekes lehet a fal túloldaláról. A második nyeritésnél határozott szemöldökfelvonást véltem hallani a kettesből. Ugy elképzeltem, amint magyarázatként elmondom, hogy csak unokaöcsém nemalvási szokásainak háborús szinezetű interpretációját olvasom a nővérkém tollából. Nem tetszett a kép, igy inkább szedtem a sátorfámat és még pont kisurrantam, mielőtt a kettesből előkerült a kandikáló cipők gazdája.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
most úgy képzelheted, hogy hangos nyerítést hallasz a monitorból :) lóbálom hozzá a lábamat is szorgosan :)
VálaszTörléserős kuncogás innen, mivel nagyvezírrel osztozom az szobán. ha mázlid van, nem a főnököd ült a ketteskében :)
VálaszTörlésKár, hogy ketteske már nem hagyott kommentelni...
VálaszTörlésAmúgy megtiszteltetésnek vesszük inkább a témát, nem vonunk le hosszútávú következtetéseket... :-)