Bence, a legifjabb unokaöcsém

Mikor eljöttem még pocaklakó volt, mikor megérkeztem a reptérre a babakocsiban ücsörögve üdvözölt közel egy év tapasztalattal a háta mögött. Vigyorog, incselkedik, nyúzza a bátyját - annak legnagyobb megelégedettségére - eszik, fal/asztal/bármi mentén közlekedik amibe kapaszkodni lehet, szeret kukucsozni, höc-höc katonázni, bármit lenyúlni amit éppen elér, valamint lépcsőre mászni és harapni is szeretne, de ebben mindig megakadályozzák galádul, amit rosszcsont vigyorral vesz tudomásul, csak hogy mindenki számára világos legyen, hogy már az elejétől tudta ő, hogy nem szabad. Egyszóval egy állati helyes pofa, és bár az idő rövid volt, kicsit talán sikerült összehaverkodnunk lévén a repülőzések és dobálások során mindig elkaptam, és csak elsőre tettem le a szoba közepén kétlábra kapaszkodó nélkül - aminek mondjuk nagy zakó lett a vége. Talán ezt megbocsátotta azóta, az ajándék majom mindenesetre tetszett neki: