Marci a világ legjobb gyereke, ha nagy leszek nekem is ilyen lesz, legalábbis remélem. Az első szóra szótfogad, de szólni is alig kell rá, helyes, vicces, okos és ha belejön mondjuk a csocsózásba, a társasjátékozásba, esetleg a játszóházazásba igencsak lelkes is.
Jólneveltségének fontos eleme, hogy tudja, néha veszit az ember, és ezt méltósággal kell viselni. Szeretni mondjuk szerencsére nem kell, és Marci inkább nyerni szeret. Igy ha véletlenül a kigyós-létrás játékban egy kigyóval mögé csúszol, sugárzó arcal jegyzi meg nagy komoran, hogy "ajjaj, hát te jól visszacsúsztál". Es mikor ő előz meg egy létrával, csak az első reakciója, hogy örömében összerándul, utána viszont rádnéz, és kaján vigyorral közli, hogy "hát most jól felkötheted a gatyádat".
A csócsóbajnokságot a Müli-Marci páros 2-1 arányban nyerte Brummékkal szemben. Úgy adódótt, hogy bár hősiesen küzdöttük, a második mecset Marci győztes góljával 10-9-re megnyerték, majd hogy, hogy nem a harmadikat is. Marci épp az örömtáncot lejtette, mikor Müli ránézett és azt kérdezte: "Mond csak Marcikám, nem gyanakszol?" Marci elgondolkodva nézett az apjára, majd boldogan kibökte: "Nem"
A játszóházba még be se értünk, mikor Marci fénycsikot húzva maga után elviharzott - ezt rövidesen követte a hangrobbanás - s mire utolérük Estherrel már négy akadálypálya-csúszdázás körön volt túl. Kb. tizenöt perc után aztán átváltott a gumivárra, amibe Esther is becsatlakozott:
Az egy óra elteltével mi teljesen hullák voltunk, mondjuk Marci is kicsit csatakos. Épp hogy csak jutott energiája még teniszezni egy kicsit aznap.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Macikám, a fényképről is látszik, hogy biztonságos távolságban maradtál az aktívabb testmozgástól ;)
VálaszTörlésHát ezek az én unokáim:)
VálaszTörlés