Középkorú hellenisztikus barbár, avagy csacsi öreg Medve

Nem vettem Ferrárit, azzal azért asszem még várhatok egy kicsit, talán majd 10 év múlva. Azért reggel kicsit elgondolkodva keltem, de némi tegnapról maradt kürtőskalács jó szolgálatott tett.

Esther aztán beugrott a munkahelyemre napközben némi marcipán burgonya ellátmánnyal, én meg közben olvastam az e-mail-ek, chat-ek és Facebook jókivánságok áradatát, amit ezútton is köszönök. Délután még volt némi sörözés a kollégákkal, bár nem vallottam be, hogy valójában engem ünnepelnek, igy a kis buták a pénzügyi év végére ittak. 

Esther ezek után vacsorával várt, amit szavakba önteni is nehéz, de némi fényképpel tudok szolgálni. A kalács házi sütés, valami egészen zseniális:

Azért még volt némi köret is (házi humusz és dzadziki, sülttökös hallumi saláta és curry-s kókusztejes padlizsán), illetve a háttérben látható borocska is a jobbikból való:

Már eddig is nagyon megviselt a dolog,

de aztán deszertnek aztán volt egy nagyon édes levél a barátoktól (innen a "középkorú hellenisztikus barbár"), természetesen az Iphone-on feltálalva:

 és mellékelve A csodakuglóf:

Úgy tűnik valamiért az elmúlt 30 év nyomán arra a következtetésre jutottatok, hogy az én szivemhez a hasamon keresztül vezet az út. 

Azt hiszem igazatok lehet.