Sut a nap, 23-25 fok van. Lagy tavaszi szello fujdogal. Lehet egy darab ingben dolgozni jarni, este azert meg jol esik egy konnyu vekony pulcsi. Hetvegen mar lenvaszon nadrag volt rajtam, sot, erosen gondolkodtam a szandalon is. A vasarnap reggeli kavezas kozben azon kaptam magam, hogy fotoszintetizalok. Jo dolog ez a majus... bar kicsit furcsa, hogy szeptember vegen tartjak.
Szombaton ismet rohangaltunk mint az orultek, ismet megtekintettuk A lakast, meg meg masik negyet, meg elmentunk ket aukciora, es szemreveteleztuk, hogy hogy is mukodnek. Vicces volt, tanulmanyoztuk az embereket, probaltuk elore megmondani, hogy ki komoly erdeklodo es ki a katasztrofaturista. Megfigyeltuk, ki hogy licital, es rank az milyen hatassal van. Volt aki kivart, hagyta, hogy az arveresvezeto 5 percig vergodjon, mar harom es 567/652-ednel tartott mikor meg beemelt egy kicsit. Mire a masik nagy lazan azonnal feltette a kezet es mondta a kovetkezo licitet. Kozben az ingatlanugynokok rohangaltak a licitalok es az elado kozott, hogy gyozkodjek oket, hogy csak meg egy kicsit, hogy a masik mar biztos a veget jarja, hogy ezert az arert mar el kene adni. Eleg gusztustalan volt egyebkent. Kulonosen, hogy van meg egy nagyon fifikas csavar az aukcioban. A kikialto nem fogadhat el arat, amirol azt gondolja, hogy az elado erdekei ellen valo. Az elado meg ott all a hatterben, es ugyan leirta elore, hogy mennyi a rezervacios ar (a szabalyoknak megfeleloen), de megsem az, mert amig a kikialto azt gondolja, addig nem fogadja el az arakat. Igy gyakorlatilag kettos licit van, eloszor el kell jutni oda, hogy azt mondja a kikiallto, hogy ez most el lesz adva, es utana kezdodik az igazi mecs. Csunya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése