Péntek esti vacsi

Péntek este Zsuzsánál és Péternél vacsoráztunk Aranka társaságában. A műfaj mint olyan amúgy is remek, de ezt az estét három dolog is igen emlékezetessé tette.
- A SÓLET!!! Estherrel hétfőn este nekiálltunk sólettet sütni. Nászajándékba kaptunk egy kiváló igazi öntöttvas edényt, és abban sütöttük a kisebb hadsereg számára elegendő sólettet. Legyen elég annyi, hogy füstölt húsból több mint egy kiló, de tojásból is 10 jutott bele.Sütöttük 5 órát hétfő este, 5 órát kedd este, igy szerda este némi 3 órás melegités után elkészült a nagy mű. Mit ne mondjak, egészen isteni lett, annak ellenére hogy Esther nem volt hajlandó megduplázni a fokhagyma adagot, hogy arányaiban tartsuk Harsi receptjét, igy "csak" két fej ment bele. Jutott belőle szerda estére, a lábadozó barátunknak, péntek estére (azért persze Zsuzsa egy remek fasirtot is összedobott), sőt még egy kis maradék asszem most is van a St Ives-i hűtőben.
- Aranka, aki ezen a vidám és némileg pityókás a következőképpen morfondirozott: " Jó jó, de akkor most a gyógyszeremet gin-tonikkal, vagy a borral vegyem be?"
- Valamint a Zsuzsával való párbeszédem, midőn kissé pityókásan, hátrabicsaklott fejjel vert seregként ülve támasztottam a falat vacsi után:
Zs: (ránéz) Nekünk ugyan az a bajunk.
Én: Ja, túl sokat ettünk és be vagyunk rugva.
Zs: De nekem még egy bajom van.
Én: Ja nekem is. Neked mi?
Zs: Hogy én öreg is vagyok. Hát neked?
Én: Hogy nagyon messze van az ágyam.
Zs: Az már igaz... (Hosszan elgondolkodva) Hát, nem cserélnék.