A nemzetközi Brumm napot, ugye szoros emberfogásban követi a nemzetközi, de legalábbis ausztrál nemzeti Brummék nap (a magyar nemzeti Brummék napot ugye március 6-án tartjuk, csak hogy ne legyünk túlságosan egyszerűek). Lényeg ami lényeg, kedden immár mégannálisházasabb létünk második évfordulóját ünnepeltük, egy kivételesen jónak szánt, ámde inkább csak régi, de látványosan megkopott fényében sikertelenül tündökölni probáló étteremben. A fogások inkább csak rendben voltak semmint jók, a pincér pedig már az elején kilopta magát a szivemből, mikor is némi "csak csináld amit az asszony mond öregem, hidd el jobb az úgy mindenkinek" jellegű házassági tanácsadással nyitott, pedig nem is volt tisztában a jeles alkalommal. Ami meg a tanácsot illeti, ennyi eszem nekem is van, de mennyivel szebben tudom megfogalmazni. Esthernek jelentős megvetését azzal sikerült kivivnia, hogy kabátfelsegités közben megjegyezte, mennyivel szivesebben végezné ezt a munkát egy áruház női próbafülkéjében.
A közepes sikerre való tekintettel igy aztán át is mentünk egy másik helyre a deszertet elfogyasztani, az már igazán nem hagyott kivánni valót maga után, friss gofri piritott mogyorós csokifagyival, gyömbéres vanilliás creme brulle.
A pincért leszámitva azonban a társaság egészen kiválló volt, kedves, intelligens szórakoztató emberek, élénk vidám csevely, értő gasztronómiai kritika... kettesben voltunk Estherrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése