Ami azt illeti, nem kapkodtuk el a dolgot. Nagyjából április közepén jelentették nővérkémék, hogy a család egy Wii-vel gazdagodott (vagy lehet, hogy Marci a szülinapjára kapta, ami februárban volt?). Na mindegy is, a lényeg, hogy jól kitaláltuk, hogy én is veszek egyet és akkor tudok játszani Marcival online. Nos, ez kicsit egyszerűbben hangzik, mint ahogy kivitelezni sikerült, végül is azóta csak Wii-t, online játszhatós játékot Angliából, új TV-t és internetet intéztünk. Abból, hogy időközben Marci kis hiján iskolás lett arra következtetek, hogy nem túl gyorsan.
De most megvan minden, és a minap mikor éppen a vonaton tartottam hazafelé pár sör után, érkezett az sms, hogy van e időm Wii-zni. Mikor hazaértem f12-kor bekapcsoltam a masinát és némi ügyeskedés után egyszer csak Koopa Troopa páncéljában találtam magam, amint teknőc halálában loholok Luigi-val már mérföldekre előttem járó Márton unokaöcsém után. A másnapi munkának ugyan nem tett túl jót a hajnali egy órás ágybamenetel, de baromi jó volt Marcival játszani és még az ittas vezetést is megúsztam némi égéssel, hogy egy hat éves lemosott a pályáról.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A kapcsolattartás kicsit tőkeigényesebb lett az első skype-os kukucs játékok óta ;)
VálaszTörlésNo igen, de vitathatatlan, hogy ha egy oran keresztul ezt jatsza az ember, ez utobbi az elso ot perc utan lenyegesen szorakoztatobb :)
VálaszTörlés