Miert jo harmincnak lenni, avagy egy kemenykotesu srac kalandjai

Hat, mert az ember nagyon sok klassz ajandekot kap! Pl. gyonyoru mandzsettakat, konyveket, ejszakakat es vacsit New Yorkban, sot, ezeket meg elolegbe is meg lehet kapni. Aztan vannak azok az ajandekok, amikhez mar csaladi osszefogas es az Esther vegtelen turelme is kell. Egesz heten es a hetvegen ugyanis orara vadasztunk amit a szulok es nagyszulok kooperaciojaban kaptam. Nagy dilemma volt, az egesz heti keresgeles nyoman maradt ket versenyzo, igy aztan szombat delutan jo ausztral modra bumerangkent oda vissza rohangaltam a ket bolt kozott, osszesen negyszer mire dontottem. Ime:

Esther pedig megszerkesztette es kiadta a blogot, kemeny kotesben, en meg varom a jovo evi Nobeldij kiosztot, vegul is Churchill is valami ilyesmiert kapta:

Igy aztan harminc evesen egy sokat latott jol lakott, jol oltozott, kemenykotesu srac lettem.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Középkorú hellenisztikus barbár, avagy csacsi öreg Medve

Nem vettem Ferrárit, azzal azért asszem még várhatok egy kicsit, talán majd 10 év múlva. Azért reggel kicsit elgondolkodva keltem, de némi tegnapról maradt kürtőskalács jó szolgálatott tett.

Esther aztán beugrott a munkahelyemre napközben némi marcipán burgonya ellátmánnyal, én meg közben olvastam az e-mail-ek, chat-ek és Facebook jókivánságok áradatát, amit ezútton is köszönök. Délután még volt némi sörözés a kollégákkal, bár nem vallottam be, hogy valójában engem ünnepelnek, igy a kis buták a pénzügyi év végére ittak. 

Esther ezek után vacsorával várt, amit szavakba önteni is nehéz, de némi fényképpel tudok szolgálni. A kalács házi sütés, valami egészen zseniális:

Azért még volt némi köret is (házi humusz és dzadziki, sülttökös hallumi saláta és curry-s kókusztejes padlizsán), illetve a háttérben látható borocska is a jobbikból való:

Már eddig is nagyon megviselt a dolog,

de aztán deszertnek aztán volt egy nagyon édes levél a barátoktól (innen a "középkorú hellenisztikus barbár"), természetesen az Iphone-on feltálalva:

 és mellékelve A csodakuglóf:

Úgy tűnik valamiért az elmúlt 30 év nyomán arra a következtetésre jutottatok, hogy az én szivemhez a hasamon keresztül vezet az út. 

Azt hiszem igazatok lehet.

Kis politika

Már egy-két hete benne volt a levegőben, de tegnap a miniszterelnök helyettes bement a miniszterelnökhöz "dumcsizni", és azzal jöttek ki este 11-kor, hogy ma reggel a frakció szavaz, hogy melyikük vigye tovább a boltot. Én a magam részéről teljes lázban égtem, vadul drukkolva a volt miniszterelnöknek, vele ugyanis tuti elvesztették volna a választást októberben, sajnos ez az újjal nem garantált.
Ehhez képest egész nap asszem egy kollégám jegyezte meg fél 12-kor (a szavazás 9-kor volt), hogy nincsak, új miniszterelnökünk van, oszt ennyi. Senki nem keritett neki nagy feneket, semmi izgalom, semmi megbeszélés a cégben - ott politikáról úgyse beszélünk. Furcsa volt, otthon biztos lett volna nyüzsi, nagy megtárgyalás, ez kicsit hiányzott.
Este kürtőskaláccsal pótoltuk:)

Egy szép nyári nap

Tegnap az időjárás elfelejtette, hogy tél van. Igy aztán egész nap legeltünk, elősször Liz, Danny és a hölgyek társaságában:

Jól vannak, mint látható nagyon helyeskék.
Aztán már csak kettesben sétálgattunk tovább, illetve csatlakozott hozzánk jó pár pelikán:

Az idő pedig csodálatos volt:

Bár tény, azért estére lehűlt egy kicsit:

Marci, a rangidős

Marci a világ legjobb gyereke, ha nagy leszek nekem is ilyen lesz, legalábbis remélem. Az első szóra szótfogad, de szólni is alig kell rá, helyes, vicces, okos és ha belejön mondjuk a csocsózásba, a társasjátékozásba, esetleg a játszóházazásba igencsak lelkes is.
Jólneveltségének fontos eleme, hogy tudja, néha veszit az ember, és ezt méltósággal kell viselni. Szeretni mondjuk szerencsére nem kell, és Marci inkább nyerni szeret. Igy ha véletlenül a kigyós-létrás játékban egy kigyóval mögé csúszol, sugárzó arcal jegyzi meg nagy komoran, hogy "ajjaj, hát te jól visszacsúsztál". Es mikor ő előz meg egy létrával, csak az első reakciója, hogy örömében összerándul, utána viszont rádnéz, és kaján vigyorral közli, hogy "hát most jól felkötheted a gatyádat".
A csócsóbajnokságot a Müli-Marci páros 2-1 arányban nyerte Brummékkal szemben. Úgy adódótt, hogy bár hősiesen küzdöttük, a második mecset Marci győztes góljával 10-9-re megnyerték, majd hogy, hogy nem a harmadikat is. Marci épp az örömtáncot lejtette, mikor Müli ránézett és azt kérdezte: "Mond csak Marcikám, nem gyanakszol?" Marci elgondolkodva nézett az apjára, majd boldogan kibökte: "Nem"
A játszóházba még be se értünk, mikor Marci fénycsikot húzva maga után elviharzott - ezt rövidesen követte a hangrobbanás - s mire utolérük Estherrel már négy akadálypálya-csúszdázás körön volt túl. Kb. tizenöt perc után aztán átváltott a gumivárra, amibe Esther is becsatlakozott:

Az egy óra elteltével mi teljesen hullák voltunk, mondjuk Marci is kicsit csatakos. Épp hogy csak jutott energiája még teniszezni egy kicsit aznap.

Bence, a legifjabb unokaöcsém

Mikor eljöttem még pocaklakó volt, mikor megérkeztem a reptérre a babakocsiban ücsörögve üdvözölt közel egy év tapasztalattal a háta mögött. Vigyorog, incselkedik, nyúzza a bátyját - annak legnagyobb megelégedettségére - eszik, fal/asztal/bármi mentén közlekedik amibe kapaszkodni lehet, szeret kukucsozni, höc-höc katonázni, bármit lenyúlni amit éppen elér, valamint lépcsőre mászni és harapni is szeretne, de ebben mindig megakadályozzák galádul, amit rosszcsont vigyorral vesz tudomásul, csak hogy mindenki számára világos legyen, hogy már az elejétől tudta ő, hogy nem szabad. Egyszóval egy állati helyes pofa, és bár az idő rövid volt, kicsit talán sikerült összehaverkodnunk lévén a repülőzések és dobálások során mindig elkaptam, és csak elsőre tettem le a szoba közepén kétlábra kapaszkodó nélkül - aminek mondjuk nagy zakó lett a vége. Talán ezt megbocsátotta azóta, az ajándék majom mindenesetre tetszett neki:

Szunet es szulinap

Hat, szegeny kis blogot, es foleg a derek olvasokat meglehetosen elhanyagoltam az utobbi idoben, mit tagadjuk. Mea culpa...
Pedig - nyilvan - rengeteg dolog tortent az elmult harom hetben. Pl. unokaocsikemet par nappal megelozve a blog is 1 eves lett. Es az is kiderult, hogy milyen remekul muzsikalt ez alatt az egy ev alatt, leven mikor Pesten voltunk alig volt olyan beszelgetes, amit azzal kellett kezdeni, hogy "na es mi tortent veled az elmult egy evben?" Es ez nagyon jo volt, az latszott belole, hogy tenyleg reszei maradtatok az eletunknek. Sot, mitobb, a statisztikat elnezve meg mindig husegesen nezegetitek a nem tul friss posztokat.
Igy hat nincs mas hatra, osszekapom magam es ujra belevagok, a posztrekedesnek vege!