2010. október 30., szombat

Triplaposzt

1) A posztolásról, illetve annak hiányáról

Nagyon persze nincs mit mentegetni magam, elkurvultam, mit szépitsük. Node. TI is alig posztoltok. (Tisztelet a kivételnek.) Irgumburgum! Én meg ettől úgy érzem, hogy nekem is szabad itten kanászodni elfele.

2) Bence legjobb ausztrál tanitványa

Mint a hét elején emlitettem megjött az új mosógép. Esther pedig igencsak lelkes, mondhatnánk nem győz betelni vele:

3) Miért jár az ember vendéglőbe

Ma reggel hirtelen felindulásból elkövetve Eggs Benedict-et csináltunk magunknak reggelire. Ez a méltán népszerű étel - mely minden strand menti, egész napos reggelit kináló kávézó menüjének nélkülözhetetlen eleme - egy piritós, némi sonkával/baconnel rajta egy buggyantott tojás és hollandi mártás, némi friss spenótlevéllel tálalva. (A képen épp Sipi úr készül legyűrni egyet, háttérben a Bondi Beach, arcán a szenvedés maga.)

Az egész nagyon egyszerű, az ember némi tojásból, rengeteg vajból és kis vizől összeüti a hollandi mártást 15 perc alatt, megbuggyantja a tojást épphogy forró folyamatosan kavart ecetes vizben, kisüti a facont és már meg is van. Elméletben. Ma ugyanis Esther (teljesen indokoltan) fél óra gőzön való kézi habverés után - ez lenne ugye a 15 perc - feladta az egyébként kitartóan folyékony hollandi mártás kézi keverését és, delikát ide, összetörik oda, belenyomta a habverőt. Ez jó ötletnek bizonyult, mert igy további 20 perc maszirozas után remek hollandi mártást alkotott, kár, hogy csak fél adagot, mert egyébként kifröcskölt a cucc az edényből. Mivel eddigre Esther már majdnem megbuggyant, pedig a pót tojást még épphogy csak meghoztam a boltból, most én masziroztam a második adagot egy jó fél órát, mignem mindkét habverő annyira átforrósodott, hogy már felváltva sem tudtam őket használni. A második adag hollandi mártás arcán ekkor mintha valami gonosz vigyor rajzolódott volna ki, de nem lehetek benne teljesen biztos, mert még olyan folyós volt, hogy azon nyomban el is tűnt. Időközben Esther urrá lett a facon és buggyantott tojás problémán is, úgyhogy végül két és fél óra alatt összeállt a könnyed kis reggeli:
Azért azt hiszem legközelebb beülünk az autóba, elmegyünk a strandra és vaskos borravalót adunk annak aki a hollandi mártást felverte. 

2010. október 25., hétfő

Munka itthonról

Hát ilyet is rég csináltam, ma itthonról dolgozom. Van egy tender, melynek megirasaban szerepet kaptam, és most itthon feltett lábbal farmerban és pólóban pöffeszkedem. Bár tulajdonképp rém hatékony napom van, mert voltam orvosnál, átvettem az új mosógépet, tárgyaltam a fürdőszobafelújitásról, szóval rengeteg dolgot sikerült intézni. Mondjuk valamikor még dolgozni is kéne egy kicsit...

2010. október 20., szerda

Esther értékelése

Esther közel három hónap után (mindjárt lejár a próbaidő) először kiszaszerolta a főnökéből, hogy tartsák meg az elvileg hetente esedékes "megbeszéljük mi újság, min dolgozol" megbeszélést. A dolog ennek megfelelően mini teljesitményértékelésbe fordult, és a főnök elmondta Esthernek, hogy pro-aktiv, jó a hozzáállása, szorgalmas, tudja, hogy mi a feladata és hogy mit várjon másoktól. Mégiscsak egész jó szeme van ennek a főnöknek ezekhez a dolgokhoz.

2010. október 17., vasárnap

Péntek esti vacsi

Péntek este Zsuzsánál és Péternél vacsoráztunk Aranka társaságában. A műfaj mint olyan amúgy is remek, de ezt az estét három dolog is igen emlékezetessé tette.
- A SÓLET!!! Estherrel hétfőn este nekiálltunk sólettet sütni. Nászajándékba kaptunk egy kiváló igazi öntöttvas edényt, és abban sütöttük a kisebb hadsereg számára elegendő sólettet. Legyen elég annyi, hogy füstölt húsból több mint egy kiló, de tojásból is 10 jutott bele.Sütöttük 5 órát hétfő este, 5 órát kedd este, igy szerda este némi 3 órás melegités után elkészült a nagy mű. Mit ne mondjak, egészen isteni lett, annak ellenére hogy Esther nem volt hajlandó megduplázni a fokhagyma adagot, hogy arányaiban tartsuk Harsi receptjét, igy "csak" két fej ment bele. Jutott belőle szerda estére, a lábadozó barátunknak, péntek estére (azért persze Zsuzsa egy remek fasirtot is összedobott), sőt még egy kis maradék asszem most is van a St Ives-i hűtőben.
- Aranka, aki ezen a vidám és némileg pityókás a következőképpen morfondirozott: " Jó jó, de akkor most a gyógyszeremet gin-tonikkal, vagy a borral vegyem be?"
- Valamint a Zsuzsával való párbeszédem, midőn kissé pityókásan, hátrabicsaklott fejjel vert seregként ülve támasztottam a falat vacsi után:
Zs: (ránéz) Nekünk ugyan az a bajunk.
Én: Ja, túl sokat ettünk és be vagyunk rugva.
Zs: De nekem még egy bajom van.
Én: Ja nekem is. Neked mi?
Zs: Hogy én öreg is vagyok. Hát neked?
Én: Hogy nagyon messze van az ágyam.
Zs: Az már igaz... (Hosszan elgondolkodva) Hát, nem cserélnék.

2010. október 13., szerda

Egy bankár vidéken - dráma, egy felvonásban

Epilóg

John, az egyik bridzspartnerem fia egyébként jól menő bankár tizevenkent esedekes rekreációs szabadságát tölti. Igy hát vettek egy farmot és most farmerkedik, vannak tehenei és asszem termeszt is mindenfélét. A múlt héten úgy döntött, egy farm birka nélkül nem is farm, hát fogta magát és felkutatta az interneten a "nem kell nyirni" tipusú birkát. Meg is találta nem messze, mindössze 50 km, kisteherautóba vágta hát magát és útnak indult.

Első és egyben egyetlen szin:

J: (Félre) Itt valahogy el kell adni, hogy ehhez nagyon értek, mert különben rámsóznak valami szerencsétlen beteg párát. Adjon Isten! Hogy vagy?
F a farmer: Adjon Isten! Remekül, hát te?
J: Szintúgy. Hát az esők milyenek mostanában? (Az elmúlt tiz évben szárazság volt, farmeréknél fontos, autentikus kérdés - a szerk.)
F: Nem rossz. Hát, mi járatban?
J: Vennék négy birkát a "nem kell nyirni" tipusból.
Hosszas beszélgetés a birkákról, körömbetegségről, takarmányról, stb.
F: Aztán messze viszed e a birkát?
J: Csak ide, 50 km.
F: Aztán mióta van ott a farmod?
J: (Félre) Ajaj.... Hát úgy hat hónapja.
F: És előtte merre voltál?
J: (Félre) Ajajaj, mégse kezdek hazudozni.... Hát, New Yorkban.
F: Hát, én is szoktam arra járni.
J: (Félre) Különleges birkák lehetnek, ha ott adja el
F: És merre New Yorkban?
J: Hát,.. Manhatten
F: Nahát én is oda járok. És te mit csinálsz ott?
J: (Félre) Már úgyis mindegy... Befektetési bankár vagyok
F: (Mosolyog) És melyik banknál?
J: (Lemondoan) Az M banknál, nyersanyagok. Hát te?
F: Én is, és azt hiszem egy emelettel feletted van az irodám.

2010. október 11., hétfő

Mosás kálvária

A mosógépünk ay utóbbi időben már eléggé gyengélkedett, ami azért is csúnya dolog mert csak pár hónapja volt itt a szerelő. A gyengélkedés abból áll, hogy egy ponton (a 3. percben) leáll a program, és a gép kétségbeesetten csavargatja a program beállitó gombját, közben kattog.
Ilyenkor Esther eléggé ideges, én meg egy idő után leülök a gép elé, kipakolom belőle a cucc felét, újrainditom a gépet és akkor megy. Vagyis egy darabig ment, de egy ideje már nem volt nagyon jó a dolog, lévén Esther is egyre óvatosabban pakolta a gépet. A végén volt, hogy már tényleg alig volt benne cucc.
Másfél hete aztán beütött a krach. Először feleztem, majd negyedeltem az adagot, de hiába. A végén elinditottam üresen, majd leállitottam mikor túljutott a kritikus ponton, és beleraktam 1 alsógatyát. Ment, de ekkor már kissé türelmetlenül - lévén 20 perce alkudoztunk - elbiztam magam, leállitottam újra, és még pár zoknit is beleraktam. Na ezt nem kellett volna, jött a szem, illetve gombforgatás és a katt.
Ezen a ponton feladtuk a harcot és kivittem a cuccokat St Ivesba kimosni. Kicsit viccesen éreztem magam, amint beállitok a koszos ruhával mint holmi kollégista, de hát istenkém. Ezen a héten Zsuzsa és Péter pénteken nálunk vacsoráztak és elvitték a szennyest, sőt, vasárnap jazzkoncertre menet beadták a tiszta ruhát.
Hmmm.... jövő héten talán majd vasalnak is... Na jó, azt hiszem kezdünk Estherrel elkurvulni, ideje venni egy mosógépet!

2010. október 7., csütörtök

Baj

A minap beszelgettunk egy baratunkkal:
Baj az, mikor az ember parja halucinalni kezd. Baj az mikor ez odaaig fajul, hogy arthatna maganak es masoknak. Amikor ideegosszeomlasa van.
Baj az, amikor korhazba kell vinni akarata ellenere, ahol ott tartjak, a zart osztalyon.
Baj, ha hibaztatod magad, pedig nyilvan.
Amikor egyszercsak szetesik az eletetek. Amikor miutan meggyogyult, mindig ott bujkal majd benned, hogy vajon elojon e ujra. Es vajon lehet e egy kapcsolat ugyanolyan ez utan?
Ez is egy betegseg, gyogyithato es meg is fog gyogyulni, de valahogy azt hiszem ott marad az ember agyaban, megbelyegzi az illetot. Pedig csak beteg. A nathasokat miert nem belyegezzuk meg?
Rengeteget gondolok rajuk, hogy min mentek keresztul, es mi mindenen kell meg. Es majd minden nap megkoszonjuk Estherrel egymasnak, hogy ''normalisak'' vagyunk. Mekkora ertek!